Hosszú nyári napok

Hát igen. Amikor ilyen meleg van, és nincs mit csinálni, rettentően lehet szenvedni. Amerre nézek mindenütt egy háziállat hever mély transzban, ami a nyárnak szól. Vagy a melegnek. Vagy annak, hogy unatkoznak. Persze az unatkozást a kutyák tudják magas szinten űzni, hiszen nekik áll rendelkezésre a bogárszem- pirula. Ezt, amikor már nagyon elege van a semmittevésből, egy kutya beveszi, majd odaáll a gazdi elé, és forgatja a szemét, heves lelkiismeret -furdalást tud vele okozni. Mert ebben a tekintetben a világ minden fájdalma benne van, és még valami: egy csendes, már-már mártírszerű szemrehányás: tudom én, hogy némán kell tűrnöm, de nekem most nagyon rossz. Félek is, hogy feljelent a kutyabíróságon, de erről majd később.

Fény.kép

Érdekes, hogy talán most először volt ilyen intenzíven jelen az életemben az az érzés, hogy bárcsak megállíthatnám az időt, vagy utólag, hogy bárcsak visszamehetnék. Persze az ember esküvőjének jónak kell(ene) lennie, de én nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz, és, hogy ezek az érzések milyen sokáig kitartanak majd. Ebben az is segített, hogy a "hivatalos" fotózás csak az esküvő után volt, hiszen nem tudtuk volna a fotósokat kivinni(=kifizetni) magunkkal Hallstattba.
És ez most nem is rólunk szól. Hanem róluk, mert az, hogy ilyen képeink születtek végül, az az ő érdemük: az első perctől kezdve egy hullámhosszon voltak velünk, nem éreztük magunkat kellemetlenül, hozzáértésük, lelkesedésük pedig csak még jobbá tette ez az amúgy is remek élményt.



A ruhám, az érdeklődőknek:



Több fotót itt találhattok. Ők megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsem őket: mindenkinek ajánlom (akár esküvőről, akár babafotókról, vagy másról van szó) a Csepregi-Beck Photo-t. Szívesen leutaznak az országban bárhová.