Ősz

2010. október 21., csütörtök



A kedvenc évszakom.
Persze, a narancs-fényes, aranyló leveles, krizantémos része nagyon szép, de én szeretem azt a ködös, esős, taknyos időt is, amitől mindenki más depressziós lesz. A levegőnek ilyenkor súlya van, a fák levelein vibrál a pára, és az egész olyan sejtelmes lesz.







Jó sétálni a napsütésben, avarillatban, keresgélni a szép leveleket, gesztenyéket, de az is örömmel tölt el, hogy ilyenkor érik be egy csomó gyümölcs, ami kiváltja nálam az elrakóreflexet... Most legutóbb mustban eltett birsalmát csináltam, még ugyan nem kóstoltuk meg, de szerintem jó lesz. És hát a nagy kupac, sárgás, ragacsos-szőrös almákat szagolgatni maga a gyönyörűség. Megpucolni kevésbé, dehát ez van.
Na és a sütőtökkrémleves, a sült gesztenye, és pont ma vettünk a kedvenc zöldségesünknél nagyon szép kelbimbót.
Persze a legjobb az lenne, ha lenne egy parasztházunk, abban egy igazi, klasszikus spejz, ahová a befőttek és savanyúságok mellé fel lehetne akasztani a jó kis házi szalonnát, kolbászt, dehát ez még várat magára. Addig is: megyek, bekapcsolom a sütőt...

Tejja tájm

2010. október 9., szombat

Egyszerű a képlet. Sok tea, kicsi polc, nagy kupi. Helyspórolásra kitünő megoldás a teafilter-tartó doboz, natúr színben kétezer forint alatt már kapható a kreatív boltokban, utána már tényleg a tulaj dönti el, hogy mit csinál belőle.
Az első prototípus annyiban volt sikertelen, hogy (mint utólag kiderült) nem teatartó, hanem gyöngy tartó dobozt vettem, ami ugyan üveges tetejű, viszont kisebb rekeszei vannak, így a szélesebb teafilterek nem férnek bele. Most ajándékba csináltam a narancssárgát, a zöld pedig marad itthon.





Hibás test-dublőr

2010. október 7., csütörtök




Mindenkinek a fejében van egy kép, hogy ő valójában milyen. Ehelyett a valóság: a hibás test-dublőr. Ő az, akinek több a szarkaláb a szeme körül, mint kéne, akinek a haja soha nem áll úgy, ahogy kéne, és a kis hurkákról deréktájt még nem is beszéltem... A sminkje, ha van, egy picit mindig elkenődik, és hiába is próbálja behúzni a hasát, akkor is látszik.
Legteljesebb valójában többnyire a próbafülkék könyörtelen fényében mutatja meg magát, vagy azokon a fotókon, amikről készületükkor azt gondoltad, hogy a legjobb képek lesznek rólad. De nem csak külsőre okoz meglepetést: ő az, aki elbőgi magát egy végletesen blőd, nyálas filmen, vagy szövegen, aki halára rémül egy szánalmas kis rovar látványától, esetleg felhúzza magát egy jelentéktelen marhaságon.
Azt hiszed, teljesen ismered magad: ő ott terem, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Nem hagyja, hogy jobb napjaidon, némi elnézéssel teljes szimpátiával szemléld önmagad, rámutat gyarlóságaidra, kímélet nélkül.
Utálod őt.
De megszabadulni nem tudsz tőle, ott van veled mindig, a füledbe duruzsol, meghittebb pillanataidat is igyekszik elrontani blazírt megjegyzéseivel.
Hiába kéred, hogy hagyjon békén: nem menekülhetsz tőle, lepereg róla minden ingerült megjegyzés. Játszik veled, de közben ő sem érzi jól magát, hiszen ő te vagy, te ő, és amikor végérvényesen elveszted a fonalat, és azt gondolod, hogy az nem lehet, hogy te ilyen selejtes legyél, akkor a hibás test-dublőr ott terem, és bebizonyítja, hogy de.
Tanulj meg együtt élni vele.

-------------------------------------------------------------------------------------

Ötlet: mély, örök hódolat a nagyszerű, az utolérhetetlen Imogen Heap-nek

 
manómanna - by Templates para novo blogger