Perverzmanó

Ő az, aki, miközben szeretkezel, halkan azt suttogja a füledbe, hogy
„bolondakiii síííregylányután”, vagy, hogy „bájláámosz, bájlámosz”, éppen
csak annyira, hogy ne tudd kiverni a fejedből, így azon kapod magad, hogy a
legintimebb pillanatokban is ilyesmit dúdolgatsz… Esetleg elmotyogja, hogy
szerinte nem kapcsoltad le a gázt, villanyt, nem engedted be a macskát/
kutyát/hörcsögöt, és most miattad fog megfagyni szegény a küszöbön. Még
a vinnyogást is hallani véled. Nem akarja ő, hogy félbeszakítsd, amit addig
csináltál, annak örül, ha kizökkent a szerelmes hangulatból, és erősen koncentrálnod
kell, hogy visszatérhess az élvezethez. Ilyenkor elégedetten sóhajt
egyet, hátradől, kezeit összekulcsolja pici pocakján, lábait keresztbe veti, és
dudorássza az előbb elkezdett, idiotikus dalt.

Rajz: Lackó

Legyenmáegymanóis

Állatidomár manó:

ő csak állattartóknál lakik, értelemszerűen. Mint minden manó, beszél az állatok nyelvén, és könnyedén ráveszi őket bármire. Ilyenkor esznek bele házikedvenceid a kajádba, abban a töredékmásodpercben, amikor felállsz még egy szelet kenyérért, lökik le a cserepet a polcról, pisilnek bele a cipődbe, ésígytovább. A csínytevésre felbujtás számos módját ismeri, olyanokat is, melyekről az gondoljuk, egy állat ilyenre nem is képes, ez a manó segít, hogy képes legyen. Közben persze arra is ügyel, hogy amikor rajtakapod a cicádat, mondjuk, hogy éppen a frissen mosott és vasalt ruhák tetején terpeszkedik roppant elégedetten, ha megszidod, előveteti vele a tarsolyból a lehető legártatlanabb ó-én-nem-tudtam-hogy-nem-szabad nézést. És, ha ez még nem elég, akkor az én-még-ártatlan-kölyök-vagyok fejet is, amin aztán már tényleg muszáj nevetni, hogy aztán könnyebb szívvel állhass neki összetakarítani a (katasztrófasújtotta) terepet.

______________________________________

Azért is választottam ezt a manót, mert napjaim a cicapisi- várakozásban tellnek. Az egyik macskám már egy ideje beteg, így pisit kéne gyűjteni, ezért a dolog úgy zajlik: reggel felkeléskor cica megitat (csakis a mosogató csapjából csordogáló vízből hajlandó inni), majd röpke, egész lakást átszelő kergetőzés után cica elkap, betuszkol a hordozóba, ajtó rázár, és vár. Ami a nehezebb része. Most pl. édesdeden alszik, és semmi jelét nem mutatja, hogy pisilnie kéne, de ha elege lesz a kis helyen való kuksolással, akkor elkezd nyávogni. Meg nyúlkálni kifele a rácson. Meg háton futni a hordozóba (igen, ő még ilyet is tud!) Majd amikor már nem bírom tovább lelikismeret-furdalással a dolgot, kiengedem. Ez tegnap 5 óra után volt. Ekkor persze rohan a cicaajtó felé (igen, az is van), ki a kertbe, és a virágágyás fölé kuporodik...majd következő nap kezdődik az egész előröl.

A rajz ismét Lackótól van.

Álommanó

Az álommanó nem feltétlenül éjszaka működik, és nem is azonos azzal, akiről a gyerekeknek mesélünk. Kedves, barátságos manó ő, nem okoz túl nagy kellemetlenséget, de ha rossz napja van, érhetnek kínos meglepetések miatta. Ha napközben ügyködik, akkor azt többnyire akkor teszi, amikor valami fontos dolgod van, tanulnod kéne, sürgős beadandó munkád van, ledőlsz az ágyra, hogy kényelmesebb legyen… majd felébredsz úgy két óra múlva, tökéletesen gyűrött fejjel, agyad helyén vatta, és némi bűntudatod is van, mert hát ugye nem csináltál semmit. Súlyosabb esetben párod/anyukád/gyereked ébreszt a hazajövetelével, és hiába is próbálnál meg úgy tenni, mintha serényen átdolgoztad volna az egész napod, a csipák a szemedben bizony árulkodnak. Ha az asztalnál aludtál el, akkor a füzeted spirálja gyönyörűen az arcodba gyógyul, úgy feszegeted le, nyoma még fél óra múlva is rózsállik, hát igen. Ha utazol, és ott ér utol az álommanó, az azért is jó, mert ugye mások is látják, hogy milyen helyes vagy, amikor tátott szájjal, félre-félrebillenő fejjel alszol, tokádon picit megtámasztod az arcodat, hogy kényelmesebb legyen, majd a saját horkantásodra ébredsz. Ami persze olyan hangos, hogy amikor felpillantasz, némileg még ködös tekintettel, tapasztalhatod, hogy mindenki téged néz, igen, némi kajánsággal.
Éjszaka pedig, bár ez persze nap közben is előfordulhat, előveszi ez a manó a csodafegyverét: a nyálcsorgatást. Ó igen, milyen jó is arra ébredni, hogy valami hideg folt van az arcodnál, ilyenkor vagy odébb fekszel, vagy megfordítod a párnát, persze, az is lehet, hogy a másik oldala is hideg, mert oda már korábban elhelyeztél egy kisebb adagot, és még nem száradt meg. Ha a nyálcsorgatás napközben jön rád, például a vonaton, akkor az álommanó fon egy helyes kis fonalat a szád sarka és mondjuk a vállad között, és az a szál ott lengedez, a körülötted lévők igaz örömére. Amikor pedig felriadsz, szépen szétkened első reflexből az arcodon, ami szintén jó érzés. A hajaddal is tud igazán csodákat tenni ez a manó, és tévedés, hogy a nagyon hosszú, vagy nagyon rövid hajat nem lehet elaludni, bár a kopaszok előnyben vannak itt. Nincs az a szupertartós zselé vagy hajlakk, ami helyre tudná hozni azt a katasztrófát a fejeden, és, ha csak egy tincs áll ki, ne is reménykedj. Amikor fél órás kemény munka után úgy érzed, most már tényleg maradásra bírtad ipari mennyiségű zselével azt a bizonyos tincset, és elindulsz, az első kirakatban tapasztalnod kell, hogy mindez semmit sem ért, hajad immár önálló életet él a fejeden. Bár a mostani divat kedvez az ilyen fizuráknak, csak úgy kell tenned, mintha direkt ilyennek akartad volna.

Illusztráció: Lackó.

Sütimanó

Ma vendégségbe megyek, és sütni fogok, úgyhogy bemutatom a sütimanót:

Ő minden háziasszony rémálma. Nagyon nagy lábai vannak, és mindig mezítláb jár, mert nem is kapna cipőt hatalmas tappancsaira. Akkor jön elő, amikor olyan süteményt sütsz, amihez külön tortalapot kell gyártani előtte. Amikor elkezded kinyújtani a tésztát, már odaül a válladra, és figyel, érdeklődése fokozódik, amikor berakod a tésztalapot a sütőbe. Amikor aztán kész, kiveszed, leugrik a válladról, rá a lapra, és elkezd fel-le járkálni rajta, aminek köszönhetően a tészta széttörik. És ez az, amit szerettél volna elkerülni, hisz pont az a lényeg, hogy a cucc egyben maradjon. De ez a manó akkor is előjön, ha tojáshabos sütit sütsz, mert annak a tetején is nagyon szeret mászkálni, kimondottan élvezi, ahogy a lábujjai között kitüremkedik egy kis édes, fehér hab. Eredmény: a sütid teteje olyan lesz, mint a csizmatalp. Ő nem nevet ki, amikor észreveszed a hibát: veled együtt
bánkódik, szitkozódik, immár újra a válladon ülve, miközben a körme alól bányássza ki az ottmaradt finom maradékot. Mert egyébként az a süti lesz a legfinomabb, ami összeesett, széttörött… csak éppen tálalni nem tudod, mert úgy néz ki, mint amit egyszer már megettek.

Az illusztráció megint Lackó műve...köszönet érte!

Manótipológia I.

Akkor most bemutatnám, hogy miről is beszéltem tegnap:

Eltüntetős manó:

Belőlük többféle van, mindegyiknek más a szakterülete.
A zoknis manó a leggyakoribb, ő szinte minden háztartásban előfordul.
Kifinomult ügyességgel tünteti el a fél zoknikat, és arra is ügyel, hogy a kedvenc zoknink legyen az, ami elveszik. Amikor felfedezzük a hiányt, és bosszankodunk, hogy márpedig mi emlékszünk, hogy a mosógép felé menet még mindkét zokni megvolt, visongva nevet elégedettségében. Később általában megkönyörül rajtunk, és egy feltűnő, de lehetetlen helyre visszarakja a hiányzó darabot.
Az általánosan eltüntető manó mindig azt a tárgyat rejti el, amire nagyon szükséged van, és még azt is tudod, hogy nemrég hol volt, de ott most nem találod, sőt, sehol máshol sem. Utólag persze visszacsempészi pár centivel arrébb, mint ahol kerested, s kellemetlen, éles hangon vihog, ha sikerült megtréfálnia.

Az illusztrációt Lackó készítette.