Waiting room

2009. augusztus 23., vasárnap

Megtudod, hogy lesz. Az A valami, amit szerettél volna, és nem is remélted. Olyan vagy, mint a macska, ahogy ül az ablakban, némán, méltóságteljesen, a messzeségbe bámuulva. És vár. De még messze van: nem éled bele magad, csak néha-néha simogatja meg a szíved a gondoltata- az öröm. Mert várni, alapvetően, jó. Persze, ezzel sokan nem értenek veled egyet, de te a türelmes típus vagy: a sorban sem kezdesz hőbölögni, ha a tanuló pénztáros bénázik, ha nem jön rögtön a busz, ha sokan állnak előtted az orvosnál. Legfeljebb viszel magaddal olvasnivalót.



Aztán egyszer, nem is olyan hirtelen, rájössz, hogy már itt van, nemsokára. Még nem látod élesen, csak olyan elmosódottan, mint felkelés után, szemdörgölés előtt, de a körvonalak ígértesen jelzik, hogy valami már készülőben van.



Amikor végre elérhető közelségben van, te nem leszel csalódott, kiábrándult, mint azok, akik a vágyakozásért élnek, mert tudod, hogy a pillanat öröme milyen jó is lehet, és igyekszel minél élénkebben átélni, elraktározni magadban, hogy később, amikor az egész már csak emlék, még mindig legyen benne mosolyerő. Néha van benne valami keserédes hangulat is, de nem bánod, azt is beengeded. Érzed, hogy élsz.




De a legjobb mégis, az előtte. Amikor számolod vissza a napokat, a perceket. Amikor már bizonyosság van, készülődés, már máshogy fekszel le aludni, amikor mozdulataidban benne van a vége valaminek. A várakozásnak. És a kezdet: a tekintetedben, a zene, pedig szól benned. Ez az öröm.








- Megyünk nászútra.


 
manómanna - by Templates para novo blogger