Havas illúzió

Hát, nem szép ez az elhanyagolt blog, de ez van. Örülünk a hónak, mégha jövő hétre már semmi jót nem ígérnek...
Pityu, alias Hanga első találkozása a hóval ma megtörént. Nagyon élvezte.

Hánimún

AZ a jó Korfuban, hogy az ízek, illatok és a látvány egy idő után valamiféle kellemes, szívet melengető egyveleggé olvad össze, amiben az élmények és a látnivalók keverednek a hangulatokkal. Visszamennék még, hosszabb időre- valahogy úgy, ahogy Gerald Durell tehette, és amit olyan ellenálhatatlanul ír le a könyveiben.











A képeket közösen készítettük.

Waiting room

Megtudod, hogy lesz. Az A valami, amit szerettél volna, és nem is remélted. Olyan vagy, mint a macska, ahogy ül az ablakban, némán, méltóságteljesen, a messzeségbe bámuulva. És vár. De még messze van: nem éled bele magad, csak néha-néha simogatja meg a szíved a gondoltata- az öröm. Mert várni, alapvetően, jó. Persze, ezzel sokan nem értenek veled egyet, de te a türelmes típus vagy: a sorban sem kezdesz hőbölögni, ha a tanuló pénztáros bénázik, ha nem jön rögtön a busz, ha sokan állnak előtted az orvosnál. Legfeljebb viszel magaddal olvasnivalót.



Aztán egyszer, nem is olyan hirtelen, rájössz, hogy már itt van, nemsokára. Még nem látod élesen, csak olyan elmosódottan, mint felkelés után, szemdörgölés előtt, de a körvonalak ígértesen jelzik, hogy valami már készülőben van.



Amikor végre elérhető közelségben van, te nem leszel csalódott, kiábrándult, mint azok, akik a vágyakozásért élnek, mert tudod, hogy a pillanat öröme milyen jó is lehet, és igyekszel minél élénkebben átélni, elraktározni magadban, hogy később, amikor az egész már csak emlék, még mindig legyen benne mosolyerő. Néha van benne valami keserédes hangulat is, de nem bánod, azt is beengeded. Érzed, hogy élsz.




De a legjobb mégis, az előtte. Amikor számolod vissza a napokat, a perceket. Amikor már bizonyosság van, készülődés, már máshogy fekszel le aludni, amikor mozdulataidban benne van a vége valaminek. A várakozásnak. És a kezdet: a tekintetedben, a zene, pedig szól benned. Ez az öröm.








- Megyünk nászútra.

Hosszú nyári napok

Hát igen. Amikor ilyen meleg van, és nincs mit csinálni, rettentően lehet szenvedni. Amerre nézek mindenütt egy háziállat hever mély transzban, ami a nyárnak szól. Vagy a melegnek. Vagy annak, hogy unatkoznak. Persze az unatkozást a kutyák tudják magas szinten űzni, hiszen nekik áll rendelkezésre a bogárszem- pirula. Ezt, amikor már nagyon elege van a semmittevésből, egy kutya beveszi, majd odaáll a gazdi elé, és forgatja a szemét, heves lelkiismeret -furdalást tud vele okozni. Mert ebben a tekintetben a világ minden fájdalma benne van, és még valami: egy csendes, már-már mártírszerű szemrehányás: tudom én, hogy némán kell tűrnöm, de nekem most nagyon rossz. Félek is, hogy feljelent a kutyabíróságon, de erről majd később.

Fény.kép

Érdekes, hogy talán most először volt ilyen intenzíven jelen az életemben az az érzés, hogy bárcsak megállíthatnám az időt, vagy utólag, hogy bárcsak visszamehetnék. Persze az ember esküvőjének jónak kell(ene) lennie, de én nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz, és, hogy ezek az érzések milyen sokáig kitartanak majd. Ebben az is segített, hogy a "hivatalos" fotózás csak az esküvő után volt, hiszen nem tudtuk volna a fotósokat kivinni(=kifizetni) magunkkal Hallstattba.
És ez most nem is rólunk szól. Hanem róluk, mert az, hogy ilyen képeink születtek végül, az az ő érdemük: az első perctől kezdve egy hullámhosszon voltak velünk, nem éreztük magunkat kellemetlenül, hozzáértésük, lelkesedésük pedig csak még jobbá tette ez az amúgy is remek élményt.



A ruhám, az érdeklődőknek:



Több fotót itt találhattok. Ők megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsem őket: mindenkinek ajánlom (akár esküvőről, akár babafotókról, vagy másról van szó) a Csepregi-Beck Photo-t. Szívesen leutaznak az országban bárhová.

Megtépázott, de büszke tündicsapat

Hát, véget ért a Tündérfesztivál, még a rossz idő sem tudta elvenni a csodaszerető közönség kedvét, úgyhogy úgy gondolom, hogy végül mindenki elégedett lehet. Az én kis manóim és tündéreim még pihenkélnek ma, mert a gyerekhad eléggé megrohamozta őket, és picit bizony reparálásra szorulnak, de ez azért is jó volt, mert így láttam "működés" közben őket, és most már tudom, hogy hol szorulnak megerősítésre.




Egy-két hajszál elhullott a játék hevében, kiscipők, sapkák vesztek el, de azért mindenki épségben hazaért. A legnagyobb károkat Zabi szenvedte el, aki egy jó boszorkány egyébként, de most annyira elfáradt, hogy megkért, hogy varrjam vissza a sapkáját, ami, hát, mit szépítsük, lekonyult. Neki most nincs ereje varázsolni.



Kriszti és Móni képei gyönyörűre sikerültek, nagyon örülök, hogy eljöttek a mini-kiállításukkal, és remélem, hogy jövőre egy nagyobb anyag is eljut majd Sopronba. Sajnos ott nem tudtam fotózni, mert még pisilni se nagyon tudtam kimenni, de Krisztiék fotóztak, láttam, szóval a helyi beszámoló majd nála.
Már csak azt nem értem, hogy miért a legszebb gyerekek a legrosszabbak?? :)

Egyebek

A Tündérfesztiválra persze nem csak tündéreket és manókat készítek, mert nekik vannak barátaik is, főleg az állatok közül, de néha emberekkel is jóba vannak. Velem egészen össze szoktak barátkozni, mikozben készítem őket.

Mirha a kedvencem közülük, nem tehetek róla, szerintem egyszerűen ellenállhatatlan. És tudja magáról, hogy milyen vonzó, nagyon szívesen állt a kamera elé. Gondolkozik is rajta, hogy esetleg később pacimodell lesz.






Persze nem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni: a szabásminták a csodálatos Tilda könyvekből vannak.
A két macifiú, Püré és Piskóta, eléggé félénk, mint ahogy a nevük is mutatja, csak gyorsan odaálltak a fa elé, egymásba kapaszkodva, és megígértették velem, hogy elmondom Nektek: most nincsenek a legjobb formában, mert elaludták a szemöldöküket. Meg egyébként is. Fogyózni kéne.



Végül pedig Malév, (akinek nevét kedves Férjem :) valaha volt csirkéje emlékének dedikálom), imád repülni, csak és kizárólag erről lehet vele beszélgetni, itt is éppen felszálláshoz készülődik, azért mászott fel a - sajnálatosan halodó - barackfa maradványaira. De egyébként nagyon jó fej ő is.




És végül, Biemnek küldök egy képet az én kétség kívül szépséges Bogyómról, ő sem akart kimaradni a fotózkodásból.

Tündifeszkó

Lassan gyarapodnak a kis manók és tündérek a II. Soproni Tündérfesztiválra , most kettőt mutatok:

Ő itt Málna, aki egy manólány, nagyon szeret fára mászni, és levéllé válva figyelni a körülötte lévő bogarakat és madarakat. Ha valami rászáll ilyenkor, akkor boldogan kacag, mert nagyon csikis, és így az álcázása is odalesz, mert ugye nem nagyon van olyan levél, ami nevetgél, miközben mászkálnak rajta...



Ő pedig itt Ella, aki viszont főzni szeret, legfőképpen lekvárokat- az áfonyás a kedvence, ezért kérte, hogy kék ruhát varrjak neki. A kész lekvárt egyébként nem üvegekbe rakja, hanem elvarázsolja egy szép gömbbé, ami lebeg az almáriomban, így nem is romlik meg, nem is porosodik, és még jól is néz ki.





Ella és Málna összebarátkoztak a várakozás közben, és Málna rá is vette Ellát, hogy a fotózás idejére másszon ő is fel a fára, bár eléggé tériszonya van, és csak akkor nyugodott meg, amikor mondtam neki, hogy ha leesne, én biztos elkapnám. Szóval elégedetten üldögéltek a fán, és csevegtek, amíg én fotóztam őket.




Ők már korábban elkészültek, a tegnapi új jövevényeket még nem tudtam lefotózni, mert ma ilyen esős, borús idő van. Hogy a napom mégis szépen induljon, a legújabb kedvenc bögrém (Hallstattban vettem az esküvőnkkor) segített, meg egy kis Earl Grey zöld tea, némi lakodalmas sütivel (nem a miénkből).



Ha tudtok, gyertek el a Tündérfesztiválra most szombaton, mert nagyon jópofa, szívet melengető rendezvény, és ahol Kriszti és Móni rajzait is megnézhetitek!

Hoch.zeit

Kerülném a nagy szavakat, amiket ilyenkor szokás mondani: úgysem lehet visszaadni mindazt, amiből egy esküvő felépül. Az biztos, hogy én nem vagyok az a "tipikus" nő: soha nem foglalkoztatott, hogy egyszer majd férjhez megyek. Pedig, amikor az eseményre készülődve megvettem az ide vonatkozó szakirodalmakat (Esküvő Magazin, stb.), megtudtam, hogy már a kislányok is arról ábrándoznak, hogy milyen lesz a menyasszonyi ruhájuk. Hát én nem. Biztos valami baj van velem. Még műkörmöm sem volt...meg fátylam, meg uszályom, meg abroncsos alsószoknyám, meg kesztyűm. A ceremónia előtt három órával még a városban sétáltunk kényelmesen, kábé egy óra alatt készültem el, teljesen egyedül, csak a cipzáramat húzta fel az anyukám. A hajamat, a sminkemet is én csináltam, és nagyon örülök, hogy nem kellett egy egész délelőttöt valami kozmetikai szalonban töltenem. Egyetlen ruhaszalonban sem voltam, kinéztem egy modellt, és egy kitűnő varrónővel megvarrattam, akinek nagyon hálás vagyok, mert gyönyörű lett, pont olyan, amit szerettem volna, még a japán turisták is engem fényképeztek. Merthogy nem itthon Sopronban házasodtunk össze, hanem Ausztriában, Hallstattban. Na nem azért, mert olyan pénzes banda lennék: pont ellenkezőleg, nagyon nagy lett volna egy klasszikus esküvő esetén a násznép, és ez sokba kerül. Ezért eldönötttük, hogy egy kicsi, titkos esküvőt csinálunk, abban a városban, ami nagyon közel áll a szívünkhöz, és ami annyira szép, és olyan hangulata van, hogy mindenkit rabul ejt. És, ahol a megérkezésünk pillanatában otthon érezzük magunkat. Szóval németül és magyarul is kimondtuk az igent, egy hétszáz éves épületben ebédeltünk, és alapvetően három napig ünnepeltünk: pénteken egy kis szalonnasütés a tóparton, szombaton az esküvő, vasárnap délután haza, és még délelőtt lehetett várost nézni.
És nekem egyszerűen ez A tökéletes esküvő volt, egyetlen mozzanata nincs, amit utólag megváltoztatnék, egyszerűen minden összejött, gyönyörű idő volt, pedig esőt mutatott a hétvégére, mindenki iszonyúan kedves volt velünk a szállásokon, az étteremben, és úgy általában, és végig éreztem a szeretetet, a vendégeinktől, egymás és mifelénk, rólunk nem is beszélve. (Na, ekkis elcsépelés csak beficcent.)
Ey titkos esküvő egyébként arra is jó, hogy az ember letesztelje a barátait, akiket kihagyott, ki az, aki őszintén örül, ki az, aki megsértődik, aki nem hisz bennünk, stb. Persze erre csak így utólag jöttünk rá, amikor elkezdtük felhívogatni az embereket. Az eredmény alapvetően pozitív, bár pont abban az emberben kellett csalódnunk, akitől nem vártuk - vagy mégis, csak reménykedtünk, hogy mégse...
De hogy kép is legyen, itt a csokrom, ami boglárkából és rózsábol volt kötve:




Ez pedig a kilátás a szobánkból, a szállás ugyanis a hegy etetjén volt, ahonnan rá lehetett látni az egész tóra.



És boldog vagyok. Nagyon.

Hétvégi program

Nem tűntem el, csak az utóbbi időben el voltam foglalva valami fontos dologgal, amiről némi ízelítőt adhat az alábbi kép:




Később majd beszámolok.

Kulturált evés...

A lányoknak (Kriszti, Biem,) üzenem: azért ennyire nem jólnevelt a kutyi, csak a korai stádiumban elkattintott képeket tettem fel róla. Ezen már látszik, hogy kicsit azért disznólkodott, és még nem mutattam a padot, ahol végül be lett fejezve a tortaevés.

Birthday boy

*sóhaj* hogy megy az idő...

Méhpopi

:) Katt a nagyobb felbontásért!

Spárgaszezon

Hosszú ideig viszonzatlan szerelem fűzött a spárgához: nem találtam olyan receptet, ami élvezhetővé tette volna. De nem adtam fel, végül csak sikerült összeszedni párat, úgyhogy azóta alig várom a spárgaszezont. Bár nem túl vidám dolog pucolni, egy jó éles krumplihámozóval ezt is meg lehet oldani, és látványnak sem utolsó. Egy másik ilyen viszonzatlan szerelmem az avokádó, amit szintén nagyon szeretek, és eddig hiába ácsingóztam az -egy mexikói étteremben kóstolt- avokádókrém után. Egyenlőre csak salátába esszük nyersen. Ez pedig egy szokásos fotómontázs, ami az ilyen középszerű kocafotósoknak jó, mint amilyen én vagyok: unalmas fotókból egy kicsit látványosabbat lehet csinálni.

Nyuszi ápdét: Hanga

Köszönöm mindenkinek a jó ötleteket névügyben, végül a Hangában maradtam, de az is lehet, hogy egyszerűen csak Nyuszi lesz... A Művésznők (Kriszti, Móni) hívhatják Pityunak, ha szeretnék. :)
Egyébként olvastam egy vadászkönyvben, hogy a fiúnyuszi oválisat, 'olajbogyószerűt' o_O kakil, a lánynyuszi kereket. Szóval az én nyuszim tuti lány, amennyiben ez áll a tenyésztett nyulakra is.
Ja, és majd lefotózom a fenekét is, ugyanis le kellett nyírni rajta a szőrt, mert annyira berasztásodott, hogy egy tömbben állt a popsiján a bunda. Úgyhogy most csupasz fenékkel ugrándozik a kertben, kegyetlenül néz ki. :D

Zene

Azért Amerikában is történnek jó dolgok!

Vers. Mindenkinek.

Mint sötétet a fény -
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyerembe simogatás lapul
- így bújnak meg házak közt csöpp terek.
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek.

/Kepes Sára




Nem a kedvenc versem, de szép. Küldjetek nekem kedvenc verseket!

Új lakó

Ezt a cukorfalat nyuszit a Kedvestől kaptam ma délelőtt, a többi állatunk legnagyobb örömére. A fajtáját tekintve oroszlánfejű törpenyúl, és (elvileg) kislány. Csak az a baj, hogy még nincs neve, úgyhogy várom a javaslatokat! Az első képen az a fehér pamacs nem az orra, mindegyik lábán van egy ilyen ksi fehér zokni. Előszőr Zokninak is akartam elnevezni, de a Kedves lestoppolta egy majdani kutyánk nevének... A bundája sem makulátlan, mert először a nyuszi-csomaggal vett faforgácsot tettük alá, ami durván a szőrébe ment, és zavarta is, úgyhogy azt kicseréltük alatta. De nagyon jó fej, már most oda vagyok érte. :)

Ének

Mindig is szerettem volna énekes lenni, de ez sajnos nem fog bekövetkezni: hihetetlen módon botfülem van, és rettenetes a hangom- ráadásul mindig hamis vagyok, és még nem is hallom. Valami baj lehet a fülemmel, lehet, hogy a gyerekkori, számtalan fülfelszúrás miatt? Tulajdonképpen mindegy is. Éppen ezért, nagyon szeretem nézni, ahogy a tehetséges emberek énekelnek, lenyűgöz az a varázslat, ahogy egy testben lévő izmok és szervek formálnak valamit, ami evolúciós szempontból tulajdonképpen még felesleges is lehet... bár ezt a hozzá értő tudósoknak kéne inkább megmondaniuk.

Nagyon sok kedvenc énekesem van, de csak kettőről vannak saját fotóim, úgyhogy szerepeljenek most ők itt.

Palya Bea, aki nem csak gyönyörű, öntudatos, és független nő, hanem az egyik legtehetségesebb magyar énekesnő. Csodálatos az az ősi játékosság, ahogy a csupa-férfi zenekarát irányítja, egybeolvad velük és a zenével.





A másik Richard Bona, aki világhíres jazz-zenész, számtalan formációban szerepelt, de van egy saját zenekara is. Ő az a személyiség, aki megjelenik a színpadon, és azonnal szeretned kell, ellenállhatatlan személyiség, kitűnő humora van, miközben a virtuozitása lenyűgöző.

Nyelv ki

Szóval nagyon szeretem nézni, ahogy emberek erős koncentrációban kidugják a nyelvüket- ezen a képen a Kedves látható, aki bizonyára nem örül majd a népszerűsítés eme formájának, dehát nincs mit tenni...Főleg azért sem, mert náluk ez családi hagyomány, mindenki nyelvvel segít rá az összpontosításra.
Mindegy hogy (mint jelen esetben) a keresztfiunk tartásáról, vagy egy Kinder-meglepetés összerakásáról van szó.

Cicaszag

Valahogy mindig az történik, amikor jövök haza Pestről, és a cicauraságok hozzájárulnak, hogy leboruljak a lábaik elé, hosszú percekig tudom őket szagolgatni, imádom ezt az illatot. Ilyenkor ők nagy kegyesen feltartják a fejüket, és hagyják, hogy szimatoljam a nyakukat, néha dorombolnak is, de az már extra bónusz. Ezen a képen a Marci vágja magát szaglópózba:



Volt egy cicám előttük, ő kiscsaj volt, és amikor még nem volt sterilizálva, és tüzelt, akkor volt a legjobb illata, édeskés pézsmaszag, és egyébként is, minden területen egy tündér volt, nem úgy mint ezek a mini-rabszolgatartók.

De egy ilyen pofának hogy lehet ellenállni?

A hetedik

Krisztától kaptam ezt a díjat, igazán örültem neki, és amikor nekiálltam gondolkozni, hogy mi is az a 7 dolog, amit szeretek, rájöttem, hogy egészen sok minden közül kéne választani... Mert csinálhatnék egy olyan hetes listát, ahová a szívemhez kedves emberek (és állatok) kerülnek, vagy egy olyat, amin azok a dolgok vannak, amiket szívesen csinálok a szabadidőmben, vagy csak egyszerűen bármi, ami hirtelen eszembe jut... Úgyhogy el is határoztam, hogy szétbontom ezt a "feladatot", és rászánok egy kis helyet itt a blogon ezeknek a dolgoknak.

Tehát a lista:

1, szeretem a cicaszagot, ezt a finom, puha, meghitt illatot,
2, szeretem az olyan embereket, akik kidugják a nyelvüket koncentrálás közben
3, szeretem nézni, ahogy tehetséges emberek énekelnek,
4, szeretek darában, babban, lencsében, lisztben turkálni, pörgetni az ujjaim között,
5, szeretem a fővő tojás illatát,
6, szeretek a földön feküdni, mindegy, hogy hóban, réten, fű között, deszkán, szőnyegen,
7, szeretem megtanulni azokat a verseket, amik lenyűgöznek.

AZ elkövetkező napokban majd kifejtem a fentieket.

És akikre én is kíváncsi vagyok (akiket még tudomásom szerint nem javasolt senki): Donna Quijote, akinek csodálatos történetei vannak, Szegedi Katalin, aki gyönyörűen rajzol, és nagyon tetszenek az illusztrációi, és Ráczkevi Kata, aki fantasztikus dolgokat varr, amit azért is értékelek, mert eredetileg én varrónő lennék...

Tita

Hozzávalók az igazi ördög-pillantáshoz:
- egy db fényképezőgép
- egy db nagy látószögű lencse
- egy db macska, lehetőleg a kíváncsibb fajtából, hogy nyugodtan tűrje a fotózást
- egy db csengős nyakörv, a cuki -kinézett miatt,
- egy db másik cica, akire, miközben elmegy mellettünk, lehet csúnyán nézni,
- egy db kutya, aki könyöklökködéssel, simulással fejezi ki szeretetét, valamint a figyelem rá irányulásának szükségességét,
- egy db program, az utómunkához.

Ez lett belőle.

Fény