2008. december 26., péntek

Utókarácsony


Azért szép dolog a karácsony, én nagyon szeretem, kár, hogy nincs több pénzem ajándékokra.Egyszer olyan jó volna valami igazán nagy dolgot adni a szeretteimnek, de ez csúnya materialista szemlélet, meg is feddem magam. Marcica is sokkal szívesebben fekszik fel az asztal tetejére, ha karácsonyi terítő van rajta, mintha csak sima lenne, tiszta haszon. Küld is egy kacsintást mindenkinek, utólag, karira.

2008. december 24., szerda

Karácsonyra

Tegye fel az a kezét, akinek sikerül a szentkarácsony, szenteste, hanuka (ízlés szerint) előkészületeit anyázás nélkül megúsznia!
Mindenesetre lefogadom, hogy senkinek sincs olyan csuda ferde törzsű fája, mint a miénk. Asszem, felfedeztem a karácsonyfaferdító manót...
Az angyalos hangulat még várhat, ha majd csilingelnek.

2008. december 17., szerda

Havas nosztalgia


Tavaly télen ilyen szép hó volt. Most meg marad a Máv sztrájk... Olyan jó lenne egyszerűen csak hazateremteni magam valahogy, anélkül, hogy buszra vagy vonatra kéne ülnöm. Mondjuk egy varázsgömb kellene, amit elgurítanék, szépen, kényelmesen, belesétálnék, és a másik oldalán oda érnék ki, ahová eredetileg szerettem volna. És nem kéne se benzinre, se jegyre költeni. Jöhetne valami jótündér, idén igazán rendes kislány voltam.

2008. december 15., hétfő

Holatél?

Már nagyon várom a havat, és el leszek keseredve, ha megint nem lesz fehér karácsony... már nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára.

2008. december 12., péntek

Hát megérkezett...


Szia, Marcell!

Bizonyára a szülés egy nagyon kivételes élmény lehet, nem tudom, még nem éltem át. De várni arra, hogy valaki hozzám közel állónak megszülessen a gyermeke, nos, az is egyedülálló élmény. Az egész kórház-dolog, a vaskalaposságaival, hülyeségeivel, a látogatók, a többi kismama, az áplónők, és még sok minden eltörpült, amikor megpillantottam ezt a kisembert, aki majd egyszer csak a keresztfiam lesz... Nem is írnék most cukros szöveget a csodáról, meg ilyenekről, mert ezt úgysem lehet szavakba önteni.


A képet a kersztapja készítette, én csak az utómunkát csináltam, sajnos. De lesz időnk még fotózgatni.

2008. december 8., hétfő

Hétfői kérdések


Tegnap ismét sütöttem, és közben elővettem a kedvenc játékom sütésfőzés közben, az a címe, hogy Ki Találta Ki? Most éppen a tojáshabot. Ki volt az az ember, aki rájött, hogy ha szétválasztja a fehérjét a sárgájától, és a fehérjét sokáig veri, akkor kemény hab lesz belőle? Véletlen volt? Vagy tudatos kísérletezés eredménye?

De a rántott husi is egy ilyen talány- illetve minden, amit rántani kell. Aki ezt kitalálta, hogy jött rá, hogy előbb liszt, tojás, zsemlemorzsa? Szerintem biztos tökre elvont ember lehetett... vagy valami sikeres véletlen folytán jött rá erre a dologra. Mert ezek az alapok a lényegesek, utána már lehet kreatívkodni, hogy bele a szezámmagot, meg még kit, tudja, mit, de prézli az prézli. Amikor kicsi voltam, a nagymamám mindig leszedte a rántott husiról a prézlit, és én üresen megettem, ő meg a nudista husit. A másik kérdés bennem akkor merült fel, amikor a tojáshabot hozzákevertem a tésztához. Ugye ezt óvatosan kell keverni, "nehogy összetörjön". De hogyan törik össze a tojáshab?


Még soha nem láttam olyat. Persze mindig óvatosan keverem, de mindig ott van a kisördög a vállamon, hogy akkor most dzsuvázd össze, lássuk, milyen az összetört hab! Ettől függetlenül, ez az isteni diós süti mindig sikert arat, pedig szintén negyed óra alatt megvan, ráadásul csészés a recept, még méricskélni sem kell. A kutyi is türelmetlenül várta, hogy kész legyen.











De az összes kérdés csak mellékes a nap igazi kérdéséhez képest, azaz, hogy mikor is születik már meg a keresztfiam?

2008. december 3., szerda

Álommanó




Az álommanó nem feltétlenül éjszaka működik, és nem is azonos azzal, akiről a gyerekeknek mesélünk. Kedves, barátságos manó ő, nem okoz túl nagy kellemetlenséget, de ha rossz napja van, érhetnek kínos meglepetések miatta. Ha napközben ügyködik, akkor azt többnyire akkor teszi, amikor valami fontos dolgod van, tanulnod kéne, sürgős beadandó munkád van, ledőlsz az ágyra, hogy kényelmesebb legyen… majd felébredsz úgy két óra múlva, tökéletesen gyűrött fejjel, agyad helyén vatta, és némi bűntudatod is van, mert hát ugye nem csináltál semmit. Súlyosabb esetben párod/anyukád/gyereked ébreszt a hazajövetelével, és hiába is próbálnál meg úgy tenni, mintha serényen átdolgoztad volna az egész napod, a csipák a szemedben bizony árulkodnak. Ha az asztalnál aludtál el, akkor a füzeted spirálja gyönyörűen az arcodba gyógyul, úgy feszegeted le, nyoma még fél óra múlva is rózsállik, hát igen. Ha utazol, és ott ér utol az álommanó, az azért is jó, mert ugye mások is látják, hogy milyen helyes vagy, amikor tátott szájjal, félre-félrebillenő fejjel alszol, tokádon picit megtámasztod az arcodat, hogy kényelmesebb legyen, majd a saját horkantásodra ébredsz. Ami persze olyan hangos, hogy amikor felpillantasz, némileg még ködös tekintettel, tapasztalhatod, hogy mindenki téged néz, igen, némi kajánsággal.
Éjszaka pedig, bár ez persze nap közben is előfordulhat, előveszi ez a manó a csodafegyverét: a nyálcsorgatást. Ó igen, milyen jó is arra ébredni, hogy valami hideg folt van az arcodnál, ilyenkor vagy odébb fekszel, vagy megfordítod a párnát, persze, az is lehet, hogy a másik oldala is hideg, mert oda már korábban elhelyeztél egy kisebb adagot, és még nem száradt meg. Ha a nyálcsorgatás napközben jön rád, például a vonaton, akkor az álommanó fon egy helyes kis fonalat a szád sarka és mondjuk a vállad között, és az a szál ott lengedez, a körülötted lévők igaz örömére. Amikor pedig felriadsz, szépen szétkened első reflexből az arcodon, ami szintén jó érzés. A hajaddal is tud igazán csodákat tenni ez a manó, és tévedés, hogy a nagyon hosszú, vagy nagyon rövid hajat nem lehet elaludni, bár a kopaszok előnyben vannak itt. Nincs az a szupertartós zselé vagy hajlakk, ami helyre tudná hozni azt a katasztrófát a fejeden, és, ha csak egy tincs áll ki, ne is reménykedj. Amikor fél órás kemény munka után úgy érzed, most már tényleg maradásra bírtad ipari mennyiségű zselével azt a bizonyos tincset, és elindulsz, az első kirakatban tapasztalnod kell, hogy mindez semmit sem ért, hajad immár önálló életet él a fejeden. Bár a mostani divat kedvez az ilyen fizuráknak, csak úgy kell tenned, mintha direkt ilyennek akartad volna.
Illusztráció: Lackó.