A tegnapi süti nagyon jól sikerült, de azért a manóim is közbeléptek: amikor ki akartam fordítani a sütit a koszorúformából, még az alja olyan ráragadós volt, és, ha tovább feszegettem volna, akkor úgy esett volna ki, hogy a teteje a fomában maradt volna. De szemfüles voltam, és megakadályoztam a merényt, a süti visszakerült egy kis időre, a végeredmény pedig mindenki elégedettségére ad okot. Azért is jó ez a recept, mert negyed óra alatt kész a tészta, és már csak sütni kell... meg néha a manók orrára koppintani, hogy ne szenyózzanak az emberrel.
