Aztán vannak újfajta hangok a házban is: ezek a nyuszitól jönnek, mivel fel kellett költöztetni a nappaliba, a csupasz segge miatt. Ugyanis az a rasztatömb, ami a fenekén volt, már akkora méreteket öltött, hogy nem nézhettem tovább, és elvittem lenyíratni. Íme a végeredmény:
Egészen barátságos zajok ám ezek: nyuszinyelv-lafatyolós, fület vakargatós, kaját a szájban futószalagaon eltüntetős hangok. Olyan meghitt. Néha kiengedem, és akkor lehet bandázni a többi háziállattal, akik közül csak a kutyi olyan bátor, hogy közel merészkedjen. A macsekok bizonyára látták a Gyalogg-galoppot. Bár tartok tőle, hogy néha a kutyában van némi fajtalan hátsó szándék... De néha tökre jól elvannak.
És a tél már megszokott zaja a kutyszőr-növekedés és elhullajtás hangjai, amihez a macskaszőr hullás is csatlakozik, bár nem olyan vehemensen. Ezután jön persze az átkozódva felsörprés-hang, a mármegintfelkellmosni, illetve a ssszamegmiezmármegint választékos dallama. Aztán a kutyafürdetés, kirázomabundámbólavizet, és a beltörölközömakanapéba, végül ezt, mintegy megkoronázásaként az események ilyentén folyásának a megintpatkányfejűkutyalettél, röhögéssel társulva, némi kárörömmel spékelve, de csak a buké kedvéért. Illusztráció alant.
