Indulás felindulásból

2008. november 24., hétfő

Nem értem, hogy miért is van az, hogy bizonyos dolgok jobban eltűnnek, mint mások. Pölő az ollók. Meg a kések. Most éppen a körömcsipesz. Szerintem egyedül eltartanék egy kisebb körömcsipesz gyárat, annyit fogyasztok el, pedig nagyon megbecsülöm őket, főleg, ha jó élesek. Viszont ollóval egyszerűen képtelen vagyok körmöt vágni, valahogy nem esik a kezemre, az eredmény pedig... csak egy nagy háát. Most, mielőtt átköltöztem egyik albiból a másikba, már elveszett egy, nem baj, gondoltam, veszek egy újat, új albi, új élet, új körömcsipesz... de most ez is eltűnt, rekordidő (két hét) alatt. Pedig a szobám nem lehet több 10 négyzetméternél, egy darab mini szekrény, egy polc, hogy hováafba tűnhetett, nem is értem. Ilyenkor, amikor a racionális énem kerekedik felül, lelkiismeretesen megpróbálja megtalálni a cuccost, felforgatja többször is a lehetséges helyeket, közben azt zsolozsmázza, hogy "nem veszhetett el, nem veszhetett el, itt kell lennie". De naná hogy nincs meg. Eközben lényem gyermetegebb éne némi hisztérikus felhanggal nevetgél, majd azon siránkozik, hogy akkor most mégis, hogyan lesznek a csecse körmök meggyártva?? Merthogy, be kell ismernem, rühellem, ha a körmeim nincsenek rendben, csak olyan normális keretek között, műkörmöm még sose vót, de ha eppcit be van repedve, már rohanok is a körömcsipeszért, ha mindez napközben történik, akkor orálisan próbálok az anomálián felülkerekedni- magyarul lerágom huszárosan. Beteges, tudom. Szóval nincs meg a csipesz, már semmi se segít, és ilyenkor veszem elő a manókat... Mert új csipeszt nem veszek (egyenlőre), az a vereség beismerése lenne. Még egy darabig tűrök, ahh, milyen heroikus is ez már...
Apropó, meséltem már az eltűntetős manókról?

5 megjegyzés:

irisz írta...

a tárgyaknak szerintem van saját élete, és akarata - minél inkább próbálsz uralkodni rajtuk, annál makacsabbak.

nekem egyszer egy fésűm tűnt el, amikor jött a barátnőm hajatvágni, sehol nem volt, anélkül kellett megcsinálni. Amint kilépett a barátnőm az ajtón, visszamentem és ott üldögélt a kanapén a fésű. hmmmmmm - hiába mondanám h. előtte nem volt ott, ki hinné el?

konok írta...

a naptár a megoldás kulcsa. neked is van szabadnapod, mindenkinek van, van a fésűnek és a körömcsipesznek is. sőt! éves szabadságuk is van! és ilyenkor mindig elutaznak a nagymamájukhoz vidékre ezért nem lehet őket ilyenkor megtalálni. természetesen mikor letelik a szabadságuk akkor visszajönnek, és újra megtalálhatók lesznek.

A. írta...

Igen, végülis ebben a szabadságos dologban is van vmi, bár én azt hsizem, hogy maradok az eltűntetős manóknál... úgy el tudom képzelni, ahogy röhögnek rajtam, miközben én a csipeszemet keresem lázasan.És, ha szabin vannak, akkor mi van azokkal a dolgokkal, amik sohasem kerülnek meg? Azok felmondtak?

irisz írta...

szerintem elköltöznek...
Veled még nem történt olyan, h. egyszer csak felbukkan egy tárgy, ami azelőtt sohasem volt - na ezek költöznek mástól el hozzád :)

A. írta...

Hát, amennyiben az itt-ott megjelenő némmáezeddignevoltitt hájpárnácskák is ebbe a kategóriába tartoznak, akkor alapvetően ez egy nagyon megnyugtató gondolat, hogy nem lettem kövérebb ám, csak mástól rámköltöztek. :)

 
manómanna - by Templates para novo blogger