Valahogy mindig az történik, amikor jövök haza Pestről, és a cicauraságok hozzájárulnak, hogy leboruljak a lábaik elé, hosszú percekig tudom őket szagolgatni, imádom ezt az illatot. Ilyenkor ők nagy kegyesen feltartják a fejüket, és hagyják, hogy szimatoljam a nyakukat, néha dorombolnak is, de az már extra bónusz. Ezen a képen a Marci vágja magát szaglópózba:
Volt egy cicám előttük, ő kiscsaj volt, és amikor még nem volt sterilizálva, és tüzelt, akkor volt a legjobb illata, édeskés pézsmaszag, és egyébként is, minden területen egy tündér volt, nem úgy mint ezek a mini-rabszolgatartók.
De egy ilyen pofának hogy lehet ellenállni?
1 megjegyzés:
Van ilyen... egyik haverunk hozzánk jár át macsekot gyomrozni - most esett le, mit szimatol rajta...;)
Megjegyzés küldése