Megtépázott, de büszke tündicsapat

Hát, véget ért a Tündérfesztivál, még a rossz idő sem tudta elvenni a csodaszerető közönség kedvét, úgyhogy úgy gondolom, hogy végül mindenki elégedett lehet. Az én kis manóim és tündéreim még pihenkélnek ma, mert a gyerekhad eléggé megrohamozta őket, és picit bizony reparálásra szorulnak, de ez azért is jó volt, mert így láttam "működés" közben őket, és most már tudom, hogy hol szorulnak megerősítésre.




Egy-két hajszál elhullott a játék hevében, kiscipők, sapkák vesztek el, de azért mindenki épségben hazaért. A legnagyobb károkat Zabi szenvedte el, aki egy jó boszorkány egyébként, de most annyira elfáradt, hogy megkért, hogy varrjam vissza a sapkáját, ami, hát, mit szépítsük, lekonyult. Neki most nincs ereje varázsolni.



Kriszti és Móni képei gyönyörűre sikerültek, nagyon örülök, hogy eljöttek a mini-kiállításukkal, és remélem, hogy jövőre egy nagyobb anyag is eljut majd Sopronba. Sajnos ott nem tudtam fotózni, mert még pisilni se nagyon tudtam kimenni, de Krisztiék fotóztak, láttam, szóval a helyi beszámoló majd nála.
Már csak azt nem értem, hogy miért a legszebb gyerekek a legrosszabbak?? :)