Ősz

2010. október 21., csütörtök



A kedvenc évszakom.
Persze, a narancs-fényes, aranyló leveles, krizantémos része nagyon szép, de én szeretem azt a ködös, esős, taknyos időt is, amitől mindenki más depressziós lesz. A levegőnek ilyenkor súlya van, a fák levelein vibrál a pára, és az egész olyan sejtelmes lesz.







Jó sétálni a napsütésben, avarillatban, keresgélni a szép leveleket, gesztenyéket, de az is örömmel tölt el, hogy ilyenkor érik be egy csomó gyümölcs, ami kiváltja nálam az elrakóreflexet... Most legutóbb mustban eltett birsalmát csináltam, még ugyan nem kóstoltuk meg, de szerintem jó lesz. És hát a nagy kupac, sárgás, ragacsos-szőrös almákat szagolgatni maga a gyönyörűség. Megpucolni kevésbé, dehát ez van.
Na és a sütőtökkrémleves, a sült gesztenye, és pont ma vettünk a kedvenc zöldségesünknél nagyon szép kelbimbót.
Persze a legjobb az lenne, ha lenne egy parasztházunk, abban egy igazi, klasszikus spejz, ahová a befőttek és savanyúságok mellé fel lehetne akasztani a jó kis házi szalonnát, kolbászt, dehát ez még várat magára. Addig is: megyek, bekapcsolom a sütőt...

0 megjegyzés:

 
manómanna - by Templates para novo blogger