2012. május 10., csütörtök

Szník pík

Hihetetlen, de egyre csak közeleg az az időpont, amikor el kell engednem a kicsi fiam kezét, és bevezetni őt a közoktatás kénköves bugyraiba- szerencsére, ennek a lájtosabb verzióját kapja az arcába elsőre, a bölcsit. Ott talán kevesebb félkegyelmű dolgozik, mint a felsőbb szinteken. Rossz érzés, hogy ott kell majd hagynom valahol, nélkülem, ahol egy rokona se lesz, dehát nincs sok választásunk.
Eme jeles esemény egy másikat is vonz magával, mégpedig, hogy nekem vissza kell mennem dolgozni. Bár, ebben az esetben a "vissza" nem helyes, hiszen egyik munkahelyem sem tart rám igényt, pedig mindkét helyen gyakorlatilag a szülésig dolgoztam. Ígyhát, ki kell/kellene találni valamit. Hogy hová.
A szemem előtt lebeg az a csodálatos kifejezés, hogy családbarát munkahely (továbbiakban CS.M.).
Ez, állítólag valami olyasmi, ami tolerálja a kisgyerekes anyukák anyai teendőit, segíti őket rugalmas munkarenddel, esetleg home office-al, és még sorolhatnám. Persze senki sem biztos benne, hogy létezik, és nem csak valami legenda, mint a fehér holló. De az mindenesetre biztosnak látszik, hogy az én (munka)mozgásteremben nincs ilyen.
Most kéne önállósodni, valami kreatívat kitalálni, valami hiánypótlót, ami kellőleg megtámogatná a családi, kölcsönökkel, számlákkal, és egy remélhető  fűtéskorszerűsítéssel terhelt kasszánkat. Ami mellett a bölcsikórba eső, kéthetente beteg majdnem kétévessel is lehet foglalkozni.
Ez, persze még utópiább, mint a CS.M. Maga a szivárványos, unikornisos, énkicsipónimos gejl-mennyország.

De azért,  egy próbát megér, nem igaz?



Ígyhát egy újabb lény van születőben, hogy csatlakozzon a - szintén alakulóban lévő - gasztro dolgaimhoz.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Igazán sajnálom, hogy a Tanárnő nem jön vissza dolgozni :(:(:( Az Ön órái voltak a legjobb PPK-s órák... :I

ps. A kisfia egyszerűen elbűvölő!:)

Andrea írta...

Köszönöm, kedves vagy, én is sajnálom, hogy nem mehetek vissza, hiányzik is nagyon, de a kiscsáővó ellett egyébként sem menne...