Könyvvásár

2009. január 19., hétfő

Azt a megtisztelő feladatot kaptam Krisztától, hogy írjam le a tavalyi kedvenc könyveimet. Tehát az a feladat, hogy a 2008-as éve 5 legjobb könyvét válasszam ki... Ez nekem azért volt nehéz, mert rengeteget olvasok, folyamatosan, mindig, több könyv is van félbehagyva, és nehezen azonosítottam be, hogy melyiket olvastam tavaly, így lehet, hogy becsúszott egy-egy régebbi... de talán mindegy is.
A sorrend nem fontossági, hanem eszembejutási.
1. J.K. Rowling: A halál ereklyéi
Teljesen odavagyok a H.P. sorozatért, és miután elolvastam az utolsó könyvet is, arra gondoltam, hogy ez a nő egyszerűen zseniális. A könyv magába szippant, nem ereszt, nincs benne egyetlen felesleges oldal sem, és a világ, amit Rowling teremtett annyira részletgazdag és hihető, hogy az ember minél többet szeretne belőle. Nincs kedvenc H. P. könyvem, mindegyik nagyon jó, egyszer annyira belefeledkeztem a vonaton az olvasásba, hogy a kallernak meg kellett ráznia a vállamat, mert a többszöri szólongatást nem hallottam meg. Egyetlen bánatom van csupán: a krónikusan nemolvasós Kedvest még nem tudtam rávenni, hogy legalább kezdje el az első kötetet, pedig úgysem tudná letenni...
2, Polcz Alaine: Nem trappolok tovább
Hát, nehéz bármit is mondani Alaine-ről. Az a méltóság, és belső tartás, ami mellett még az esendősége is felvállalható, mert csak nagyobb lesz tőle, számomra példaértékű. A könyv Alaine halálnapolója tulajdonképpen, egy évet- az utolsó évét - foglalja össze a haláláig, amikor is feladta a küzdelmet a rákkal, akivel egész életében harcolt, hol másokért, hol önmagáért. Mindig is foglalkoztatott a halál, a halnivágyók lelkivilága, mert bár én, egy kis szokásos, komolytalan kamaszkori depiöngyis időszakot leszámítva nem akartam meghalni, de mindig is közel éreztem magamhoz ezeket az embereket. A misztikus (vagy Pirituális, ahogy egy nagyon kedves barátom mondja) verzió szerint előző életemben biztos öngyilkos lettem, néha vannak is fura emlékeim arról hogy, kiugrom valami nagyon magas helyről- rettenetes tériszonyom is van... A másik, földhözragadtabb verzió szerint a telefonos lelkisegély-szolgálatban eltöltött 5 évem segített hozzá ehhez a kissé bizarr megértéshez. Talán mindegy is. Szóval ez a könyv arra tanít, hogy hogyan lehet felemelt fejjel, a lehető legkevesebb félelemmel felkészülni a halálra. A legszebb momentum a könyvben, amikor Alaine elmeséli, hogy egy barátja felvitte a lakására Alaine majdani koporsóját, ő pedig kibélelte párnával, meg takarókkal, és belefeküdt, hogy kipróbálja, hogy milyen, a barátaival festettek is rá, és ők is, ha akarták, belefeküdhettek, és közben nagyon sokat nevettek.
Még egy idézetet muszáj ideírnom, ami a könyv címének apropóját is megmagyarázza, Alaine férjétől, Mészöly Miklóstól származik, a könyv elején van:
"Barátaim a bölények. Csapásaik a pusztán nyílegyenesek, mint a kifeszített kötél, száz meg száz egymás mellett. Hóviharban, ha az ügy reménytelen, nem trappolnak tovább ész nélkül, összeesésig. Megállnak, és megvárják, amíg belepi őket a hó."
3, Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok
Krónikus újraolvasós vagyok, ezt a könyvet sem tavaly olvastam először, de nagyon tetszik, tulajdonképpen bármelyik Durrell - könyvet mondhatnám. Ez a könyv Durrell gyermekkoráról szól, amit Korfun töltöttek nem kicsit dilis családjával. Egyrészt nagyon érdekes, hogy a majdani természettudós már kicsi korától kezdve mennyire elhivatottan érdeklődött minden élőlény iránt, másrészt egy angol család élete egy mediterrán szigeten, több, mint szórakoztató. Durell ellenállhatatlan humorral írja le a viccesebbnél viccesebb történeteket, szintén vonatos élmény, amikor hangosan felröhögtem az egyik sztori olvasása közben, csak úgy 20 ember bámult rám enyhén lesajnáló arccal. Azért is áll hozzám közel ez a könyv, mert egyszer nyaraltunk egy hetet Korfun, és egy tökéletes utazásra emlékszem vissza, ahol a tenger kékje, a hihetetlen táj, a virágok színei, a sziget százféle illata egy annyira gyönyörű keveréket alkotott, hogy szinte már fájt.
4., Paulo Coelho: Tizenegy perc
Tulajdonképpen bármelyik Coelho könyvet írhatnám, mert mindegyik zseniális, de mégis ez a kedvencem, arról a lányról, aki még prostituáltként is megőrizte a tisztaságát, miközben fontos dolgokat fogalmaz meg a szexualitásról. Ez a könyv, és tulajdonképpen a többi is, olyan válaszokat ad azokra a ki nem mondott, sőt, meg nem fogalmazódott kérdésekre, melyek engem a mostani életállápotomban foglalkoztattak/foglalkoztatnak. Most olvasom Coelho életrajzát, azzal kapcsolatban viszont ambivalens érzéseim vannak, az első 60 oldal gyakorlatilag felesleges, és szar, utána is annyira részletes, hogy nem is értem, miért kellett mindezt leírni. Ráadásul egy olyan ember portréja rajzolódik ki belőle, aki sokkal többször seggfej, mint amikor nem az. De legalább a hogyanafrancba tudhatja mindezt- jellegű kérdések megválaszolódnak belőle.
5., Robert Merle: Mesterségem a halál
Merle szintén a bármijöhet - kategória nálam, bár a történelmi regényeit annyira nem kedvelem, de ez a könyv a lúdbőrőzős fajta. Egy olyan férfiról szól, aki a náci haláltábor egyik vezetőjeként azt a feladatot kapja, hogy dolgozzon kis egy tervet, amivel minél több zsidót lehet a legrövidebb idő alatt megölni és eltűntetni. A könyv egy halálpontos portré egy sosemvolt emberről, aki nem a gyűlölt ellenséget, hanem a számadatot látja a zsidókban, akikből ezer megölése egy nap nem elegendő. A felnövekedésén keresztül az elégetés nehézségein át az elitéléséig az egész egy olyan hihetetlen oldalát mutatja be a holokausztnak, amitől ez az egész talán még szörnyűsgesebb lesz, a főszereplő szenvtelensége miatt.
És akkor nem említettem még a verseskönyveimet, mert azokat valahogy más kategóriának érzem, itt a tavalyi nagy kedvenc Varró Dani, az örök pedig Fodor Ákos.
És akkor továbbadnám a labdát Móninak, a túlkoros naivának, és asszem, a Többiek, akik még érdekelnek, már mind leírták, de lehet, hogy az említettek is, akkor bocs.

2 megjegyzés:

krisztina maros írta...

azt hiszem, nekem ez a poszt lesz a 2009-es kedvenc olvasmányaim egyike! pirituális élmény volt :)

polcz alaine és coelho ezennel az idei előjegyzésbe került! már többször szembejöttek mostanában, nem lehet véletlen.

ÉS:
hídon, középtájt, gyalogszerrel - az milyen? nálam ott tör ki a múlt (vagy valami más).

A. írta...

Hát örülök, hogy tudtam tippeket adni. :)

Hídon, középtájt? Háát, nem tudom... ez csak egy érzés, néha konkrétan fűzödik hozzá valami sejtés magyarázatképpen, néha meg nem. Nekem a tériszony néha ilyen, de azért még tudok rajta uralkodni...

 
manómanna - by Templates para novo blogger