Legyenmáegymanóis

Állatidomár manó:

ő csak állattartóknál lakik, értelemszerűen. Mint minden manó, beszél az állatok nyelvén, és könnyedén ráveszi őket bármire. Ilyenkor esznek bele házikedvenceid a kajádba, abban a töredékmásodpercben, amikor felállsz még egy szelet kenyérért, lökik le a cserepet a polcról, pisilnek bele a cipődbe, ésígytovább. A csínytevésre felbujtás számos módját ismeri, olyanokat is, melyekről az gondoljuk, egy állat ilyenre nem is képes, ez a manó segít, hogy képes legyen. Közben persze arra is ügyel, hogy amikor rajtakapod a cicádat, mondjuk, hogy éppen a frissen mosott és vasalt ruhák tetején terpeszkedik roppant elégedetten, ha megszidod, előveteti vele a tarsolyból a lehető legártatlanabb ó-én-nem-tudtam-hogy-nem-szabad nézést. És, ha ez még nem elég, akkor az én-még-ártatlan-kölyök-vagyok fejet is, amin aztán már tényleg muszáj nevetni, hogy aztán könnyebb szívvel állhass neki összetakarítani a (katasztrófasújtotta) terepet.

______________________________________

Azért is választottam ezt a manót, mert napjaim a cicapisi- várakozásban tellnek. Az egyik macskám már egy ideje beteg, így pisit kéne gyűjteni, ezért a dolog úgy zajlik: reggel felkeléskor cica megitat (csakis a mosogató csapjából csordogáló vízből hajlandó inni), majd röpke, egész lakást átszelő kergetőzés után cica elkap, betuszkol a hordozóba, ajtó rázár, és vár. Ami a nehezebb része. Most pl. édesdeden alszik, és semmi jelét nem mutatja, hogy pisilnie kéne, de ha elege lesz a kis helyen való kuksolással, akkor elkezd nyávogni. Meg nyúlkálni kifele a rácson. Meg háton futni a hordozóba (igen, ő még ilyet is tud!) Majd amikor már nem bírom tovább lelikismeret-furdalással a dolgot, kiengedem. Ez tegnap 5 óra után volt. Ekkor persze rohan a cicaajtó felé (igen, az is van), ki a kertbe, és a virágágyás fölé kuporodik...majd következő nap kezdődik az egész előröl.

A rajz ismét Lackótól van.